Nyelvhasználat felvidéken
Magyar nyelvet beszélők száma a világon óvatos becslések szerint kb. 17 millióra tehető. Ebből kb. 14,5 millióan élnek a Kárpát-medencében: kb. 10 millióan Magyarországon, 2,5 millióan Romániában, kb. 450 ezren Szlovákiában, 700 ezren a volt Jugoszlávia területén, 250 ezren Kárpátalján, 50 ezren Ausztriában, valamint becslések szerint kb. 300 ezerre tehető a számuk Európa egyéb országaiban.
Magyar nyelvet beszélők a kárpát-medencében
kép: wiki
Felvidéki magyar nemzetiség által lakott területek Szlovákiában
kép: wiki
Magyar nyelven tanuló gyermekek a felvidéki térségekben.
kép: Nemzetpolitikai Kutatóintézet
A magyar nyelv helyzete Szlovákiában
A rendszerváltozás időszakában, 1990-ben fogadták el az első olyan nyelvhasználati szabályozást Csehszlovákiában, amely a kisebbségi nyelvek hivatalos használatát is rendezte. A magyar nyelv alkalmazását azokban a településekben tette lehetővé, ahol a magyar nemzetiségű lakosság aránya meghaladta a 20%-ot.
Szlovákia önálló állammá válását követően a nyelvpolitika kiemelt kérdéssé vált. A kilencvenes évek közepén olyan nyelvtörvényi módosítások is napirendre kerültek, amelyek jelentősen korlátozták volna a kisebbségi nyelvek használatát a hivatalos érintkezésben. Az úgynevezett „kivételek nélküli nyelvtörvény” szankciókat helyezett kilátásba a szlovák nyelvtől eltérő nyelvek használata esetén. A szabályozás egyes rendelkezéseit később a Szlovák Köztársaság Alkotmánybírósága alkotmányellenesnek minősítette, ezért azok hatályukat vesztették.
Az anyanyelv használatának joga az alapvető emberi jogok közé tartozik. Ezt számos nemzetközi egyezmény és demokratikus állam jogrendje is elismeri. A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya szerint a nemzeti, vallási vagy nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek számára biztosítani kell a saját nyelv használatának lehetőségét, valamint kulturális és vallási identitásuk megőrzésének jogát.
A magyar közösség évszázadok óta meghatározó része a mai Szlovákia területének. A szlovákiai magyar nyelvhasználatot a nyelvjárási sokszínűség is jellemzi. A különbségek elsősorban a kiejtésben jelennek meg, kisebb mértékben a szókincsben, és csak ritkán a nyelvtani szerkezetekben. A Dunántúli nyelvjárási területhez kapcsolódó nyelvi sajátosságok a Csallóközben és a Mátyusföldön is megfigyelhetők. Egyes térségekben az úgynevezett l-ező (foló, góló) nyelvhasználat fordul elő, míg más területeken a j-ző (fojó, gója) forma jellemző. A határozott névelő használata szintén mutat regionális eltéréseket.
Szlovákiában a legismertebb és legelterjedtebb magyar nyelvjárási csoport a palóc nyelvjárás, amely elsősorban az ország déli és délkeleti térségeiben él tovább a mindennapi beszédben.