A közelmúltban sok szó esett a Szlovákia belügyminisztériumából előkerült közigazgatási tervezetéről, amely régióink sorsát is befolyásolhatja.
A régió egy meghatározott földrajzi terület, amely lakóinak az őseiktől örökölt hagyományaik (kultúra, öltözködés, tájszólás stb.) mellett sajátos identitástudatuk is van. Mégsem egyértelműek a régiók határai, ugyanis azoknak legalább háromfajta megközelítését kell vizsgálnunk. Beszélhetünk természetes, történelmi és az adott országban érvényes közigazgatási felosztásról. Ez utóbbi Szlovákiában megyéket, illetve az azon belüli járásokat jelenti.
Természetes régiók – azaz természetes földrajzi elemekkel, folyókkal, állóvizekkel, hegységekkel, síkságokkal meghatározott terület. Ha a felvidéki magyar nyelvterületet nézzük, ide tartozik a Duna és a Kis-Duna közötti Csallóköz, a Vág és a Kis-Duna közötti Mátyusföld, majd nyugatról keletre tovább haladva a Garammente, Hont, Ipolymente, Nógrád, Gömör, Bódva völgye (ezen területeket tágabb értelemben az ún. Palócföld részeiként is emlegetik), majd a Bodrogköz és az Ung-vidék. Fontos tudatosítanunk, hogy további természetes tájegységek is találhatók Szlovákia magyarok által lakott területein, pl. a Csilizköz, Zoboralja, Torna, Abaúj. Duray Miklós a „Hazám, Felvidék” c. könyvben (kiadta a Lórántffy Zsuzsanna a Bodrogköz Fejlesztéséért társulás 2014-ben) a „Tudjuk-e néven szólítani szülőföldünket?” c. írásában ezeket részletesen felsorolja, ez a világhálón is elérhető.
Történelmi régiók – azaz a történelem során alakult régiók. Magyarország 64 vármegyéje közül az első világháború végén 1918-ban számos megye (vagy annak része) más országokhoz került, ezt követte 1920-ban a trianoni békediktátum. Az akkori történelmi helyzetet jól illusztrálja Kvarda József és Duray Miklós „Közigazgatás Csehszlovákiában 1918-tól napjainkig c. tanulmányban megjelent térkép, amely 1995-ben az 1994-es komáromi nagygyűlés hiteles jegyzőkönyvét is tartalmazó „Az önkormányzat az önrendelkezés alapja” c. könyvben (Kiadta a Komáromi Lapok – Szinnyei Kiadó, 1995) is megtalálható.
A közigazgatási felosztás régiói – ez tulajdonképpen azt mutatja, hogy az adott országot milyen közigazgatási egységre osztja az állam. Az önálló Szlovákia 30 éves történetében már a második megyerendszer van érvényben. Egyik sincs összhangban a természetes és történelmi régiókkal, és Dél-Szlovákiában élő magyarságot is területileg „feldarabolták”.
Gond van a nemrégen megismert belügyminisztériumi tervezettel is, hiszen pl. Komárom a történelmi Magyarország idején megyeközpont volt, most pedig még járásként sem maradna fenn. Ahhoz, hogy az emberek otthon érezzék magukat az általuk lakott régióban, természetesen jó, ha a természetes és történelmi régiók határai nem térnek el jelentősen a közigazgatási felosztástól. Az Európa Tanács kisebbségvédelmi keretegyezményének 16. cikkelye kimondja: „A Felek tartózkodnak olyan intézkedések meghozatalától, amelyek a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek által lakott területeken az arányokat megváltoztatják, és arra irányulnak, hogy korlátozzák azon jogokat és szabadságokat, melyek a jelen Keretegyezményben foglalt elvekből származnak.” Szlovákia még 1995 -ben ratifikálta a keretegyezményt.
Összeállította: Oriskó Norbert
Comentários