top of page

Nyelvhasználat felvidéken 

Magyar nyelvet beszélők száma a világon óvatos becslések szerint kb. 17 millióra tehető. Ebből kb. 14,5 millióan élnek a Kárpát-medencében: kb. 10 millióan Magyarországon, 2,5 millióan Romániában, kb. 450 ezren Szlovákiában, 700 ezren a volt Jugoszlávia területén, 250 ezren Kárpátalján, 50 ezren Ausztriában, valamint becslések szerint kb. 300 ezerre tehető a számuk Európa egyéb országaiban. 

Magyar nyelvet beszélők a kárpát-medencében

kép: wiki

magyarok-karpat-medenceben.jpg

Felvidéki magyar nemzetiség által lakott területek Szlovákiában

kép: wiki

Hungarians_in_Slovakia_2.jpg

Magyar nyelven tanuló gyermekek a felvidéki térségekben. 

kép: Nemzetpolitikai Kutatóintézet

npki_terkep_tanulószám_vált_2009-18_rakoczi-1.jpg

Egykori és mai viszonyok 

A nyelvhasználattal foglalkozó első törvényt 1990-ben hozták létre, Csehszlovákiában ez csak ott engedélyezte a magyar nyelv használatát, ahol a magyarok aránya a népesség 20%-át meghaladta. Miután Szlovákia független állam lett, olyan törvények elfogadását szorgalmazta, amelyek „megvédelmeznék" a szlovák nyelvet. Az akkori nemzeti párt által egy nyilatkozatban követelték a nyelvtörvény elfogadását. A nyelvtörvény módosítása („kivételek nélküli nyelvtörvény") különböző büntetési tételeket írt elő más nyelvek, például a magyar használatáért a hivatalos kommunikációban, a kisebbség részarányától függetlenül. Ezt a törvényt még a szlovák alkotmánybíróság is alkotmányellenesnek találta és később megsemmisítette.

 

Az anyanyelv használatához való jog elidegeníthetetlen emberi jog, amit elismer számos nemzetközi szerződés és a demokratikus jogállamok alkotmánya, ugyanúgy a Szlovák Köztársaság alkotmánya is.

A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya szerint: „Olyan államokban, ahol nemzeti, vallási vagy nyelvi kisebbségek élnek, az ilyen kisebbségekhez tartozó személyektől nem lehet megtagadni azt a jogot, hogy csoportjuk más tagjaival közösségben saját kultúrájuk legyen, hogy saját vallásukat vallják és gyakorolják, vagy hogy saját nyelvüket használják.”

Az 1910-es népszámlálás szerint a mai Szlovákia területén 884 309 magyar anyanyelvű ember élt, ami az akkori lakosság 30,29%-át tette ki. Ma is a magyarok a legnagyobb nemzeti kisebbség Szlovákiában, a 2021-es népszámlálás adatai alapján magyar nemzetiségűnek vallotta magát 456 154  lakos, ebből csak magyar nemzetiséget tüntetett fel 422 065 személy, 34 089 személy vallotta magát kettős nemzetiségűnek, ez a lakosság 8,37%-a

A magyar nyelvjárási különbségek főképpen a hangállományban jelennek meg, kisebb mértékben a szókincsben, és még kevésbé a nyelvtanban. A dunántúli nyelvjárás a nyugati nyelvjárásterület és a Duna észak-déli vonala között helyezkedik el. Nyelvjárási jelenségeinek nagy része azonos a nyugatiéival. A legfőbb eltérés az, hogy itt hiányoznak a diftongusok. Északnyugati és déli része l-ező (foló, góló), a keleti része j-ző (fojó, gója). A határozott névelő a Mátyusföldön és a Csallóközben ritkább, mint a Dunántúlon, a Szigetközben és a Dunától északra pedig egyalakú: a ablak. A Szlovákiában leginkább használt és legismertebb nyelvjárás a palóc.

forrás: szabad enciklopédia

bottom of page