top of page
  • Writer's picturekozvelemeny.sk

Jön a nemzeti összetartozás napja!



Június 4-e ma már nem csak a trianoni békediktátum évfordulója, hanem 2010 óta a nemzeti

összetartozás napja is. Mindkét dátum ugyanarra a történésre fókuszál, ám a nemzeti tragédiával

kapcsolatos trauma feldolgozása is jelentősen változott az utóbbi 13 évben.


Közismert tény, 1920. június 4-én pont került annak a folyamatnak a végére, amelyben

Magyarországot az ún. „győztes nagyhatalmak” feldarabolták, elvesztettük területünk kétharmadát, az ott élő lakosokkal együtt. Csehszlovákiához több mint 60 ezer négyzetkilométer került a történelmi Magyarországból, ennél többet csak Románia kapott. Az elveszített területek néhány részét Magyarország az 1938 és 1940-es bécsi döntésekkel visszakapta, ám a második világháború után, 1947-ben a párizsi békeszerződés ezeket a döntéseket érvénytelenítette.


2010-ben Magyarország Országgyűlése nem csak az ún . kettős állampolgárságról szóló törvényt

fogadta el, hanem június 4-ét a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította. Történt mindez egy

olyan Európában, ahol az utóbbi 33 évben (azaz az 1989-es rendszerváltozások óta) szinte

megduplázódott az országok száma, Magyarország államhatárai viszont gyakorlatilag változatlanok maradtak. Ami változott, az a magyar nemzet fogalmának törvényes keretek közé való iktatása, ugyanis az Országgyűlés a törvény elfogadásával kinyilvánította: „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme”.


A felvidéki magyarság is ilyen körülmények között emlékezik Trianonra. Tesszük ezt különböző

rendezvényeken, amelyek az utóbbi években már hagyománnyá is váltak. Ide tartozik pl. Szarka

Tamás Kézfogás c. dalának közös éneklése (idén már ötödször, a közös táncolás lehetőségével is

kibővítve), ahogy nyilván szintén hagyománytartó szándékkal indult el a Komáromban „kicsúcsosodó” Összetartozás tánca néven megismert kezdeményezés is.


Természetesen ezernyi más módja is van a méltó emlékezésnek, mindenki választhat olyant, amilyen

számára megfelelő, akár úgyis, hogy csak a szívében gyújt meg egy jelképes mécsest.


„Magyarnak lenni: büszke gyönyörűség!

Magyarnak lenni: nagy s szent akarat,

Mely itt reszket a kárpátok alatt.”

(részlet Sajó Sándor 1919-ben írt Magyarnak lenni c. verséből)


összeállította: Oriskó Norbert

fotó: Oriskó Norbert

4 views0 comments

Comments

Rated 0 out of 5 stars.
No ratings yet

Add a rating
bottom of page